A Dendrológiai Tanösvény élő gyűjteményének története

A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány a bostoni székhelyű International Dendrological Research Institute, Inc. (IDRI; Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézet) magyarországi társintézményeként, Debreczy Zsolt és Bíró Gyöngyvér kezdeményezésére és felajánlásával 1995-ben jött létre.

Az Erdészeti Hivatal támogatásával a Dendrológiai Dokumentációs és Dendrológiai Atlasz program 1995-ben megkapta a Pilisi Parkerdő Rt. / Zrt. Budakeszi Erdészete területén lévő, volt Vadkísérleti Állomás 650 m2-es (belméretű) épületét. Ennek helyreállítása után, 1999-ben itt egyesítette az alapítvány a Dendrológiai Atlasz-expedíciók, addig az USA-ban, illetve a Budakeszi Erdészet Horthy-féle épületében tárolt gyűjteményeit.

Így jött létre a dendrológiai munkák hazai alapítványi műhelye, a „Budakeszi Herbárium”, az expedíciós maggyűjtésekből pedig a földrajzi elrendezésű Dendrológiai Tanösvény és az államilag is nyilvántartott törzsültetvény.

A Tanösvény rendszere, botanikai értékei, érdekességei
A megörökölt fák - zárójelben az egyedszám

A herbárium épülete körül, főleg a kísérleti állomás építéséhez (1970-71) köthető telepítésekből származnak az itt ma is megtalálható méretes duglász- és simafenyők (3), fekete- (12) és erdeifenyők (2), kaukázusi jegenyefenyők (4) szerblucok (4), egy-egy szitkaluc és ezüstfenyő, valamint virginiai borókák (4) és balkáni vadgesztenyék. Az élő gyűjteményt nyugatról (a Horthy-féle kísérleti intézet, a „kastély” épülete) mentén kék duglász- és kolorádói jegenyefenyő (Pseudotsuga menziesii, Abies concolor) sor határolja.

Növényföldrajzi-társulástani szemlélet - geográfiai elrendezés. A tanösvényi gyűjtemény elrendezése Alapítványunk, illetve a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány herbáriuma kutatómunkáját, mérsékelt övi tanulmányútjain szerzett tapasztalatait, valamint kísérleti dendrológia munkásságát egyszerre képviseli: földrajzi, növényföldrajzi szemléletű, eredeti élőhelyek többszintű növényzeti képét, illetve együtteseit villantja fel. Közép-európai szempontból a tanösvény érdekessége, hogy itt (több évtizede kezdődött hidegtűrési magonc-szelekciós munkánk eredményeképpen) valamennyi ciprusfaj (18) (Cupressus), a borókák (Juniperus) ritka, déli származású fajai is megtalálhatók, és hogy ezeket a fajok termőhelyét felidéző hangulatú elrendezésben, fás szárú kísérő növényeikkel együtt mutatjuk be.

További érdekesség, hogy itt van Magyarország egyetlen magyaltölgy (Quercus ilex) állománya 24 fával és eredeti mediterrán kísérő növényzettel. A tanösvény érdekessége, értéke, hogy Magyarországon ez az egyetlen olyan gyűjtemény, amelyben a fajok dokumentációját az eredeti termőhelyi gyűjtések herbáriuma kíséri. A természetes erdők felvillantására az igény a kutatómunka növényföldrajzi múltjával függ össze. A Természettudományi Múzeum növénytani tára növényföldrajzi csoportjában Debreczy Zsolt a Balaton és környéke vegetációját kutatta, és elkészítette a Balaton és környéke területének vegetáció térképét, amely társuláshatárait összehasonlító táblázatok (tabellák) támasztották alá. Ezt követően a mérsékelt övi terepdokumentáció a világ más részein is a Braun-Blanquet iskola szemléletével folyt – azaz a fajok fotózása és gyűjtése mellett a vegetáció egészét dokumentáltuk.

Az expedíciós terepbotanikai háttér-dokumentáció eredménye a Dendrológiai Tanösvény, amely kialakításánál arra törekedtünk, hogy a bemutatott fajok minél hitelesebben, társulásokhoz hű hangulatban jelenjenek meg. A tanösvénnyel az a célunk, hogy a fajokat bemutathassuk, fenológiájukat, magoncaik lehetséges alaki és hidegtűrési változékonyságát (potenciális hidegtűrésüket) megfigyelhessük, és egyben felvillantsuk a természetes élőhelyek hangulatát. A tanösvény területe kicsi (a sétaúttal feltárt terület 2,4 ha), csak az itt távlatilag is „elférő” fatermetű fajokban gondolkodhattunk, és az éghajlati adottságok miatt, elsősorban a Holarktikus flórabirodalom déli, szubmeridionális övének megjelenítésére van lehetőségünk – erre is a terület felén, csak öntözőrendszer bevezetésével.


A kiválasztott 12 növényzeti együttes:
a listában a terület mellett az állomány jellegét (nyílt, zárt), és a területen
belüli égtáji helyét is feltüntetjük (É=északi, Ny=nyugati, K=keleti, közép=középső, D=déli rész)

1: Kaukázus és Kis-Ázsia // Caucasus - Asia Minor (zárt erdő) helye; ÉNy; kiegészítő (nyílt) terület: 7
2: Japán és Mandzsúria // Japan and Manchuria (zárt erdő); helye: Ny
3: Kelet- és Közép-Kína // Eastern to Central China (zárt erdő); helye: Ny
4: Nyugat-Kína, Himalája // West China to Himalayas (zárt erdő); helye: DNy
5: Nyugat- és Közép-Ázsia // West- to Central Asia (nyílt terület, cserjés); helye: Közép
6: Európai mediterrán // European Mediterranean; helye: Közép
7: Európai-kisázsiai száraz cserjések (részben nyílt); helye: Közép
8-9: Észak-amerikai mediterrán // N. American Mediterranean; helye: Közép
8: Sierra Nevada (zárt erdő) helye: Közép
9: Parti- vagy Coast-hegység // Coast Ranges (zárt erdő); helye: D
10: Észak-amerikai száraz fennsíkok és medencék // “dry plateaus and basins” (részben nyílt terület, cserjés); benne (észak)-mexikói fenyőfajok // (Northern) Mexican conifers and oaks
11: Szukkulens bemutató
12: Keleti Észak-Amerika // Eastern North America (zárt erdő, nyílt terület és tó); helye: D

A területen összesen 120 potenciálisan* fatermetű fajt ültettünk el, és az ezek közötti térben mintegy 1000 cserjefaj kapott helyet. A vizsgált többi fajt a tanösvénytől független ültetvényben, illetve a konténer telepen helyeztük el. A megfigyelésen kívül ezek szerepe részben az volt, hogy majd a tőlünk 700 méterre fekvő, 40 ha területű, ún. Budakeszi (erdészeti) Arborétumban kapjanak helyet.

* sok faj természetes termőhelyén fa, itt bokorfa vagy cserje)

Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Kapcsolódó cikkek:
Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány szakmai munkájának alapja a Budakeszi Herbárium
Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány Budakeszi Herbárium kutatóbázis, gyűjtemény és tanösvény