Pálmák 2.

Bár a modern rendszertani szemléletben a pálmafélék mint egyszikű és redukált virágszerkezetű fajok a fejlődéstörténeti törzsfa csúcsára kerültek, s általában fiatal kialakulásúnak, „levezetett'”-nek tekintik a bélyegek egész sorát, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a pálmák a növényvilág igen ősi csoportjai.

Csak az alaki bélyegek merev megítélésével kerültek az egyszikűekkel a növényvilágra erőltetett fejlődéstani törzsfa felső régiójába, a ma élő flóra ember alkotta hierarchiájában. Egyivarú virágaik általában egynemű lepellevelekből állnak, apokarp (önmegtermékenyülő) magházuk, lehet ősi vagy újabb kori változás eredménye is, de - és ez az, aminek alapján ősiségüket vitatni nem lehet - a távoli kontinenseken elkülönült rokon fajok jól mutatják, hogy az egyes rokoni körök fejlődéstörténeti elkülönülése egy, még a maitól eltérő alakköri (morfológiai) szinten megtörtént.

Az alakkörök párhuzamos változásának jellege már olyannyira meghatározott volt, hogy a fő vonalak a távolodó kontinensrészeken elszakadva, bélyegeikkel egymástól kissé elkülönülve bár, olykor sok tízezer km-re távolodva is, megőrizték - olykor még faji - alakköri vonásaikat is. Jó példája ennek a nyugat-afrikai őshonosságú guineai (Elaeis quineensis) és a brazíliai olajpálma (Corozo oleifera - Elaeis melanococca), amelyek a közös elterjedésből szétszakadva, a kontinenssodródás több tízmillió éve alatt, immár egy óceánnyi távolságra kerülve egymástól alaki bélyegekben alig, vagy olyannyira párhuzamosan változtak, hogy a kontinenssodródás elméletének bizonyításáig (tehát a legutóbbi másfél évtizedig) e két közeli faj egymástól távoli megjelenését behurcolással (Afrikából Brazíliába) magyarázták!

Ugyanakkor a ma rendszerezőinek egy része hajlamos arra, hogy a pálmák ősét a nagy murvalevéltől (spatha) védve fejlődő torzsavirágzatú kontyvirágfélékben (ahová a menyasszonyvirág, a Calla is tartozik) egy, az ős Araceae egyik fejlődéstörténeti vonalában a pálmák és kontyvirágfélék között átmeneti formákat adó (Carludovica és Cyclanthus) nemzetségben lássák. A pálmák azonban oly változatosak, hogy egy ilyen elgondolás esetén populációgenetikai szempontból rendkívül gyors fejlődéstörténeti változási ütemet, szétválást, „fajkeletkezést” kellene feltételeznünk ahhoz, hogy a pálmák mai elképzelhetetlen változatosságát megmagyarázhassuk.

Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Fotó: Wikipedia
Kapcsolódó cikkek: Pálmák 1.
Cupressus dupreziana - Tarout