Pálmák 1.

Néhány éve új pálmafajt fedeztek fel Egyiptomban, a Núbiai-sivatag egy parányi, lakatlan oázisában, a végtelen kősivatag rejtett kis zugában, 220 km-re onnan, ahol a betonfalak közé szorított Nílus zúdul a mélybe Asszuánnál. Egyiptomból csak két, ma is élő pálmafajt ismertek eddig: a datolyapálmát és az elágazó törzsű, legyező típusú levelű tébai pálmát (Hyphaene thebaica). Az új faj azonban egészen más volt: törzse egyenes, mint a datolyapálmáé, levele pedig legyező alakú úgy, hogy összhatásában olyan volt, mint Texas tépett, rongyos üstökű szabal pálmái...

A fennmaradt ókori rajzok, a fáraósírokban a datolyagyümölcsök között megtalált kisebb pálmatermések, valamint az élő szájhagyomány tanúskodott arról, hogy ez a különös maradvány (reliktum) pálmafaj nem is olyan régen még élt Egyiptomban, a nomádok is láttak, látni véltek egy különös, kisebb és kevésbé élvezhető gyümölcsű legyezőpálmát... Ám a felkutatásukra indult botanikusok hamar elvesztették a bizonytalan nyomokat itt, a kő, a homok, a szél és a perzselő nap birodalmában...

Végre 1964-ben 40 datolyapálma között megkerült az utolsó túlélő egyiptomi medemia pálma (Medemia arguta) néhány fiatal magonc és jó néhány kivágott fa törzsmaradványa mellett! A kis oázisokban csak napokra megtelepedő beduinok a datolyapálmákat, útvonaluk jelzéséül és a némi árnyékot és táplálékot is adó növénynek járó tisztelettel féltve megóvták, miközben a kevésbé hasznosat, a kisebb árnyékú és alig élvezhető gyümölcsű medemia pálmákat kivágták, eltüzelték - s csak véletlen szerencse, hogy egyáltalán hírmondó maradt belőlük! Egyiptom és Földünk flórája egy, már kiveszettnek vélt fajjal gyarapodott, s megoldódott az ókori egyiptomi sírokból előkerült és sokáig a hátsó-indiai-ausztráliai nemzetséghez (Areca) tartozónak vélt pálma rejtélye is.

Van még a pálmákból, e hatalmas termetű növényekből is új felfedezni való? Úgy látszik, még itt, Európa szomszédságában is akad! Sőt még kontinensünkön, Európában is! Itt ugyanis a harmadkori gazdagabb pálmaflóra jégkori visszavonulása, kihalása után csak egyetlen fajt ismert a botanika, a csak egész délen fennmaradt európai törpepálmát (Chamaerops humilis). Néhány éve azonban Krétán felfedezték a krétai datolyapálmát (Phoenix theophrasti), ezt a különös, kisebb üstökű, vékony törzsű, finomabb levelű és élvezhetetlen gyümölcsű fajt, amely mintha a himalájai datolya (Phoenix roebelinii) rokona, az eltérő klímakarakterekre darabolódott indo-mediterrán öv egykor összefüggőbb maradványa, mediterrán formája lenne!

Hogy lehet, hogy új pálmákat fedez fel a tudomány akkor, amikor még a lágyszárúak, a szemre oly nehezen megkülönböztethető pázsitfüvek között is oly nehéz ma már új, leíratlan fajra bukkanni! Oka csak egy lehet: a termőhely szerint elkülönült, eltérő környezetben élő és más-más vegetációtörténeti hátterű ősi pálmafélék között nehéz eligazodni! Sokszor valóban csak szemlélet kérdése annak megítélése, hogy egy-egy távoli ponton megtalált és némiképp eltérő megjelenésű növényt az addig ismert formájaként, alakjaként vagy egy addig ismeretlen új növényfajként vezetjük be a Föld ismert növényei közé.

Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Fotó: Wikipedia
Kapcsolódó cikkek: Virágszerző világjárók 1.