Érdeslevelű labdarózsa (Viburnum plicatum)

A májusi virágpompa koronázatlan királya a parkokban vízszintesen elnyúló ágazatú és ághosszan hófehér viráglabdákkal megrakott bangitaféle. A vad alak neve volt a korábbi, a két fajnév összevonásakor a vadon termő forma a Viburnum plicatum var. tomentosum, a kultúrváltozat pedig a Viburnum plicatum var. plicatum nevet kapta. Európába először a labdarózsa alak, a Viburnum placitum var. plicatum került, a múlt század közepén.

Az egyszerű virágú is nagyon szép, a vesszőkön két irányba, átellenesen fejlődő rövid hajtások végén nyílnak a lapos, tányérszerű ernyő-virágzatok, s a kis termő virágokat a virágzat szélén a mutatós, fehér steril virágok gyűrűje váltja fel. Ez a típus 1865-ben jutott el Európába, s jóval lassabban terjedt el a régi japán-kínai kultúrváltozatnál, úgy, hogy igazán csak a század elején vált a kertekben ismertté. A két nagyobb magbehozatalból szelektált típusok „Mariesii” és „Rowallane” néven terjedt el. A kiválogatás alapja a nagy steril virágokból álló széles virágkoszorú, a sűrű virágzatállás és a lehetőleg minél alacsonyabb termet volt. A telt steril virágú labdarózsaformák között kisebb a változatosság és az üzleti forgalomban különböző néven elterjedt fajták álig különböznek a régi japán-kínai kultúrnövénytől.

A magyar kertekben már a múlt század végén megjelent. Simonkai Lajos, a Tudományegyetem botanikus kertjének vezetője 1893-ban mintát küldött a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának (ez ma a Természettudományi Múzeum Növénytára). 1910-ben már dúsan virágzott Malonyán, Ambrózy birtokán.

Valamennyi érdes levelű labdarózsafajta sokkal szélesebb körű telepítésre vár. Oly szépek, hogy a tavaszi parkok virágpompáját és hangulatát az üde pázsittól övezett szoliter és kisebb csoportokba rendezett foltjai, vagy a belőlük formált cserjeszegélyek már önmagukban is meghatározzák.

Fény- és vízigényes, száraz helyen lombja részben leszárad s nyáron át elég szomorú látványt nyújt ernyedten csüngő leveleivel. Árnyékos helyen viszont elmarad a dús virágpompa. A csapadékosabb országrészen és hegyvidéki kertjeinkben mindenütt ajánlható éppúgy, mint a magas talajvízszintű, párásabb, jó vízgazdálkodású öntésterületekre, folyó menti ligeterdők és tölgyesek területére. Megnő 2-2,5 méter magasra is, ám kora tavaszi visszametszéssel alacsonyabban tartható és virágzási időpontja későbbre tolható. Angliában metszéssel csaknem folyamatosan virágzásra bírják.

Dr. Debreczy Zsolt

Fotó: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István
Kapcsolódó cikkek: Virágszerző világjárók 1.
Virágszerző világjárók 2.
Virágszerző világjárók 3.
Kapcsolódó linkek: Viburnum rhytidophyllum (Ráncoslevelű bangita)
Viburnum plicatum (Redős bangita)