Magazin

Óriásfák Tajvan szigetén

Szinte friss hír, hogy Tajvan déli részén egy kis erdőfoltnyi óriásfára bukkantak a helyi erdészek. Ismert, hogy főként a japán megszállás (1895-1945) alatt a híres tajvani szavára álciprus évezredes fáit – a többi tajvani „óriásfával” egyetemben – évtizedeken át szinte korlátozás nélkül vágták.


Önkéntes nap a Budakeszi Herbáriumban

Jó időben, jó emberek, jó munka, jó hangulat… Így is össze lehetne foglalni e kellemes nap eredményét. Egy kis tereprendezésre, mulcs hordásra, gallyazásra, gyomlálásra hívtuk az önkénteseket.


Floridai bangita (Viburnum nudum)

Virág- és termésdíszével a lombhullató bangitafélék legszebbjei közé tartozik. Bár hazájában 3-4 méteresre is megnőhet, nálunk, úgy látszik alacsonyabb marad, és aligha nő 1-2 méternél magasabbra. Babérszerű, örökzöld összhatású, de ősszel lehulló levelei oválisak vagy megnyúltak, 8-15 cm hoszúak, fényesek, épszélűek. Tovább...


Miért épp a télálló kaktuszokról?

A kaktuszok napjaink sikernövényei! Igénytelenek, helyigényük sem nagy, s változatosságuk alakban, színben alig ismer határokat. Ezt már csak kiegészítheti a pompás virágzás, ami­kor az apró csillagok vagy az óriás tölcsérek szinte beborít­ják a növényeket.  Tovább...


Himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana)

A Himalája hatalmas, trópusból a szubtrópusba és onnan az alpesi hóhatárig vezető hegylánca az északi vonulatok száraz területeiről eltekintve az örök pára, a meg-megismétlődő kiadós esők területe, ahol 2-4 ezer méter között 4-6 ezer mm eső hullik évente. A növényzet buján növekedik, és a leveleket, a fenyőtűket az eső, a lecsapódó pára gyöngyszemei húzzák lefelé. Tovább...


Mióta télállók a kaktuszok?

A fagytűrés a növényre jellemző, genetikailag öröklődő élet­tani sajátosság, amely nem vagy csak egészen kis mértékben befolyásolható új környezettel, „fokozatos szoktatással”. Ahhoz, hogy egy fagyérzékeny növénycsoportból fagytűrő faj váljon ki, mai tudásunk szerint vegetációtörténeti időlépték szükséges; évmilliók fokozatos klímahatása. Tovább...


Boston - Arnold Arborétum 1.

Az arborétum a fák, bokrok, fásszárú növények rendszeres gyűjteménye, valóságos „élő múzeuma". Egy gazdag és természetszerűen elrendezett, harmonikus arborétum talán az emberi alkotások legnehezebbike: az anyagi és szellemi tehetség, a felhalmozott természeti őserő összegének szorzata egy, az emberi tehetség felett álló tényezővel, az idővel. Tovább...


Babérszuhar (Cistus laurifolius)

Sziklás hegyoldalaink, alföldi homokterületeink örökzöld levelű törpecserjéinek, a napvirágnak (Helianthemum) közeli, nagyobb termetű rokonai a mediterrán öv szuharjai. Míg az előbbiek északi és alpesi származásúak, addig a szuharok a meleg, száraz, úgynevezett „alsó erdőhatár” peremén, a tengerre néző meredek sziklafalakon mindig csak részben erdős területeken maradtak fenn a növényvilág története során. Tovább...


Arizona ciprus (Cupressus arizonica)

Szárazföldi, kontinentális éghajlatunkon - különösen a délies hangulatú park- és kertrészek növény együtteseibe - alig ajánlható szebb, mutatósabb fenyő, mint az Arizona ciprus és alakköre. Ez a faj szerencsésen egyesíti a ciprusok és a borókák legjobbjainak tulajdonságait. Tovább...


Oldalak